A pontfestés nyomába eredek. Ami nem olyan egyszerű, mert nyomok alig vannak. Ami található, az a homokba vész. Szó szerint. Mindjárt mondom miért.
A pontozó festés vagy dotting vagy dotpainting vagy pontfestés – ez mind ugyanaz – a művészet, a festészet egy vadhajtása. Egy underground irányzat, ami ugyan messzire nyúlik vissza az időben eredetét tekintve, jelenleg viszont az internet őrülten kaotikus világában terjed és burjánzik. Annak, amit én művelek, alig van története, szakirodalma, oktatója.
Egy facebook csoportban tette fel a kérdést egy pontfestéssel foglalkozó kolléga: art ez vagy craft? Festészet vagy kézművesség – talán így fordítanám. Avagy az iskolai rajzórára vagy a technika órára tartozik – némileg sarkítva. Heves vitát váltott ki a kérdés a tagok között. Akik maguk is mind hobbipontfestők. Ami úgy történik, hogy meglátsz valamilyen kép vagy videómegosztó felületen egy alkotást. Megtetszik. Segít az algoritmus: újakat és még többet dob eléd ebből a fajtából. Állatira megtetszik. Ahogy videókat is nézel, arra gondolsz: ezt én is meg tudom csinálni. Nekilátsz, elég béna, na még egyet, végre alakul, rájössz dolgokra, találsz egy ingyenes videót, elárul tippeket, beveted a tuti tippet, elég jól alakul, Te, ez egész jól néz ki! És én csináltam! Szuper!
Így keletkeznek a hobbi festők. Nem iskolából kerülnek ki, nincs szakirodalom, nincsenek tanárok. Egymástól tanulás van és felfedezés. Mindig kívülálló leszel az igazi művészekhez, festőkhöz képest. Mert az egész a rendszeren kívül történik meg veled, és jön a fejedben vita: most akkor art vagy nem art? Craftnak gondolom én is, a mai napig, mindenféle végzettség nélkül. Rajzolni is keveset tudok. Nem tanultam színelméletet, nem tanultam anyagismeretet, perspektivikus ábrázolást, ecsetkezelést, semmit. Én maradok a craft-nál. Bár őszintén, a legkedvesebb alkotói folyamat nálam, amikor fogok egy méretes vásznat, és nekilátok összefestékezni – ezt akár festészetnek is nevezhetjük.
Szóval honnan ered a pontfestés, ez itt a kérdés? Arra gondolok, amit én is művelek: botokkal, nem ecsettel, vastag pöttyökkel, húzásokkal, mandalákkal… Mert létezik egy festészeti stílus, a pointilizmus, ahol a festékpöttyök egyformák, nagyon aprók, ezekből áll össze a kép. Ez sem új dolog, láttuk az impresszionistáknál. A pontfestés, amit nem nevezünk pointilizmusnak, és amiről itt írni akarok, egy picit más. A pontok mérete nagyon különböző, és van egy harmadik dimenziójuk, kiemelkednek a síkból, az egész egyik legfontosabb eleme a térhatás. A legszebb az esti vagy reggeli súroló fényben, ami beesik az ablakon, laposan rá a munkaasztalra, átsiklik a pontok felett, finom árnyékokat vet és életre kelti a festést.
Az első pontfestők a déli kontinensen
Na, ennek a pontozó festésnek a gyökereit Ausztráliában kell keresni. Az ausztrál bennszülöttek, akiket aboriginal-oknak neveznek – röviden abók, évezredek óta művelnek egyfajta pontozó festést. Csak abo gyökerekkel művelheted arrafelé, nem illik kívülállóknak belekontárkodni. Sziklákra festettek régen, a körülvevő világról, emberekről állatokról – ez mondjuk nem új, minden kultúrában fellelhető. A sziklarajzok 50 ezer évvel ezelőttig nyúlnak vissza a történelemben, amikor benépesítették a kontinenst az első lakosok. Aztán viszont megjelent az ábrázolásnak egy különös módja. Mivel írott nyelvük nem volt az abóknak, homokba rajzolták történeteiket, tapasztalásaikat és szóban adták tovább tudásukat, amit rajzokkal illusztráltak. Emberek, útvonalak, helyek, állatok, folyók, kacsacsőrű emlősök, kenguruk, gyíkok, ilyenek. Ezek nyilván múlandó alkotások voltak, sziklákon, fakérgen őrződtek meg egyesek. Nagyon izgalmas a röntgenfestészet: az ábrázolt állatoknak a belső szerveit is lerajzolták. A vászonra festés csak az 1970-es években indult el. Akkor viszont nagyon érdekes módon, mert egy Geoffry Bardon nevű tanító kezdte el az embereket egy abó közösségben arra buzdítani, hogy vásznon akrilfestékkel tegyék maradandóvá alkotásaikat. Ekkortól számítjuk a modern aboriginal festészet történetét. Minden közösségnek jellegzetes stílusa van, ma már galériákban vagy webshopokban vásárolhatóak műveik.
Jelentésszintek egymásra halmozva
Rajzaik a törzs történetét mesélik el, és titkos információkat is rejtenek – főleg a fehér emberek előtt igyekeztek titkolózni, persze. A festményeknek három jelentésszintje van: az első és legfelületesebb, amit úgy mondanak, hogy a „gyerekeknek” szóló tartalom. Kábé ezt osztják meg kívülállókkal, a fehér emberekkel lehet, hogy még ennyit sem. Ezután jön az általános jelentés felnőtteknek, és a legtitkosabb spirituális szint, amit csak beavatottak ismerhetnek meg. A dot painting, a pontozás eredetileg a jelentésrétegek elrejtésére szolgált.
Én magam nem mernék festeni az abo szimbólumokkal megmondom őszintén, nagyon szigorúak az előírások, hogy mi vihető vászonra, és mi nem. A törzsi történeteket csak engedéllyel lehet a festőknek megörökíteni, és a jelentésük is szupertitkos.
Szimbólumok
Az aboriginal festészetnek sok irányzata van, a legismertebbek az úgynevezett családi festmények, amelyek közösségeket ábrázolnak. Sokáig gondoltam azt, hogy ezeken az U betűk bumerángok lesznek. Hát nem, ezek az embereket szimbolizálják. Ha leülsz törökülésben a homokba, a feneked ilyen nyomot hagy. Az U betűk az emberek – popónyomok.
A koncentrikus körök a ceremóniák, beszélgetések színhelyeit, vagy éppen a tábortüzet jelentik. Körülöttük az U betűk az emberek. A férfiak mellett egy vagy két vékony vonal: a lándzsákat szimbolizálják a vonalak. A nők mellett egy zömök vonal/alakzat és egy hosszú vonal: az ásóbot és a jellemzően fából faragott ivóedény. Sok U betű a céltábla körül szimbolizálja a családot, közösséget. A párhuzamos vonalak a körök között útvonalakat jelölnek a táborhelyek, pihenőhelyek között. A hullámos vonalak folyók természetesen. A sok kis karika valamilyen élelemforrás. A kenguru, a gyíkok, az emu nyomok elég egyértelműen felismerhetőek.
Összegezve:
A pontfestés gyökerei sok évszázaddal ezelőttig Ausztrália ősi homokjába vezetnek… Az eredeti festmények még a barlangokon, fakérgen, a legelső vásznakon földszínekkel, okkerrel készültek, barna, fekete, sárga, vörös dominált. Később a modern akrilfestékekkel színesebbé váltak az aboriginal festmények is. Személyes kedvencem a populáris modern alkotók közül Brooke Sutton, akinek testvérei is festenek. Nagyon sok fehéret, kéket és rózsaszínt használ, festményei akár modern tereket is csodásan díszíthetnek, nagyon gyakran készít családi festményeket. Na most, ha eddig figyeltél, le tudod olvasni a legelső, kisgyermekeknek – mondjuk ovisoknak – szóló jelentését Brooke festményének:
Ha szeretnéd elolvasni az igazi jelentését, nézd meg ITT (angol)! Brooke alkotásait IDE KATTINTVA tudod megcsodálni.
