A vörös az archaikus színhármas egyike, a legelső színkombináció, amit minden kultúrában alkalmaznak, illetve az első, aminek nevet is adtak az emberek. A fekete és a fehér az első kettő, az éjszaka és a nappal szimbóluma, majd a vörös következett minden kultúrában – a többi szín csak utána. Ebben a blogbejegyzésben annak járok utána, hogy mi a jelentősége a vörös színnek az emberek életében? Miért lett ilyen jelentős a kultúránkban? Hogyan viszonyulnak hozzá az állatok? És hogyan festettek régen vöröset az emberek? De szó esik tetvekről, arab szőnyegekről, bíboroskról, csillagokról, futballmezekről, falevelekről is.
A vörös nevét a magyarban a vér szóból képezzük. Szimbolizálja az erőt, a szenvedélyt, a meleget. Ez egy nagyon erős szín, sok politikai ideológia is használja. Miért éppen a vörös lett ilyen jelentőségű? A vörös a vér és a tűz színe – nagyon fontos jelentőséggel bírt. Az érett gyömülcsök színe is, amin gyűjtögető-vadászó eleink számára információtartalommal bírt.
Onnantól kezdve neveztek el az emberek színeket, hogy elkezdték azt használni az ábrázolásokban. Már a barlangrajzokon ott volt a vörös – a fekete a fehér és a vörös. A feketét szénből, koromból állították elő, a fehér festéket mészporból. Az első vörös festék pedig a vörös okker volt, ami nem más, mint vörös színű agyag, amit ugyanúgy a vas-oxid fest vörösre, mint a vérünket.
A magyar nyelv különleges ilyen szempontból, mert két szót használ ugyanarra a színre: a vöröset és a pirosat, ez más nyelvekben egyáltlaán nem jellemző. Hullámhosszában és árnyalatában nincs nagy különbség a kettő között, bár érezzük a különbséget. Inkább hangulatában van különbség: a piros egy kedvesebb, szelídebb, szívünkhöz közelebb álló szó a színre, a vörös hivatalos és komoly. A magyar zászló és a magyar csapatok meze is piros színű – míg ha külföldi csapaotk játszanak ugyanilyen színű mezben, azt mi érdekes módon vörösnek mondjuk.
A vörös fény a többihez képest egy alacsony energiatartalmú, nagyobb hullámhosszú fénysugárzás. A látható fény spektrum szélén van, amit az emberi szem még éppen lát. A mellette lévő még hosszabb hullámhosszú hősugarakat (infra sugarakat) már nem látjuk, csak érezzük. Egyesek szerint, a vörös már belelóg abba a tartományba, amit melegként érzékelünk, ezért amit vörösre festünk, azzal kapcsolatban van egy melegérzetünk. Pedig a vörös fénysugarak lényegesen kevesebb energiát tartalmaznak, mint a spektrum másik végén lévő kék sugarak. Egy vörös csillag olyan 3000 Kelvin hőmérsékletű, egy sárga csillag, mint amilyen a mi Napunk, 6000 fokos. A kék csillagok hőmérséklete elérheti a 30 000 Kelvines értéket is, tehát itt pont fordítva van, mint a vízcsapon, ahol a kék jelzi a hideget, a piros a meleget.
A vörös színt nagyon kevés állat látja. A főemlősök, az ember és a madarak látják. De még a rovarok sem érzékelik, a kutya, a macska, a tehén sem érzékeli – nincs számukra jelentősége. A ragadozó állatok számára fontosabb a mozgások érzékelése és a térlátás, nagyon korlátozott a színlátásuk. A tehén számára pedig valószínűleg a fű zöldje a fontosabb.
A vörös okkert követően már az ókorban elkezdtek más, ásványi festékeket alkalmazni az ábrázolásokban. Az egyik a cinóber, a színét vermillionnak is hívják. Ennek a vörösét láthatjuk Pompei falfestményein, ezzel festették a pecsétviaszt is vörösre. A másik ásványi festék a mínium, ami enyhén narancsosvörös, a középkori kódexekben a miniatúrákat festették ezzel a festékkel. Mindkettő erősen mérgező anyag: a cinóber higanyt a mínium ólmot tartalmaz. Mindezek mellett a mérgező ásványi pigmentek mellett alkalmazták a pirosítófű, vagy rúbia, vagy festőbuzér nevű növény gyökeréből kivont anyagot is. Ennek a festéknek az előállítása igen körülményes volt, ezért meglehetősen drága festéknek számított. Ezzel festették az arab-török kultúrában a kézi szőttes szőnyegeket pirosra.
Aztán ott volt, már az ókortól a karmazsin festék. Ezt a kermesztetű nevű jószágból vontják ki, ami európaszerte bizonyos fákon él. Ezek megtermékenyített nőstényei illetve a peték tartlamazzák ezt a festéket. Őket kiszárítják, porítják, és mindenféle eljárásokkal kivonják belőlük a festéket. Tévesen ezeket bíbortetűnek is nevezik, de ez nem bíbor szín. A bíbort a bíborcsigából vonták ki akkoriban, ami szintén egy borzasztóan drága festék volt.
Aztán amikor fefedezték Amerikát, és onnan áthozták az Amerikában használatos tetűnek a festékét, a kármint – aminek a neve a karmazsin és a mínium szavak összevonásából származik – , rájöttek, hogy ez sokkal olcsóbb, mint az európai karmazsin. Ez a tetű egy kaktuszfélén él, és nagyon régóta használják az amerikai népek, ezzel színezik a dél-amerikai indián kultúrákban a festett kelméket. Amikor elterjedt Európában a kármin, egy pápai rendelet elrendelte, hogy innentől kezdve a bíborosok nem bíborral festett ruhákbna fognak megjelenni, hanem kárminvörösre cserélték a bíbort. És nem a bíborosk viselnek bíbort, hanem a püspökök. A kármin festéket kozmetikumokban, rúzsokban is használják, de ételfesték is készül belőle. Ez az E120-as jelölésű festékanyag, ami például a Cherry Coke színét is adja.
Természetes színanyag még az antocián is. Ezt nem szokták kivonni festékkészítés céljából, de számos virág, gyümölcs és zöldség vörös színét adja. Fafajtánként különböző a mennyisége. Amikor ősszel a zöld klorofill lebomlik, megjelennek más színanyagok színei is a leveleken. Egyes helyeken, mint New England államban Észak-Amerikáan, olyan fafajták élnek, amelyekben nagyon sok az antocián. Amikor hűvösek az éjszakák, és szépen süt a Nap nappal, akkor keletkezik sok antocián, ilyenkor ragyognak ezek az erdők.
A festők által régóta használt vörös-sárga-kék színrendszerben, ami alapján a festékeket keverjük, a vörös kiegészítő színe a vele szemben álló zöld. Ez afféle alapszabály, hogy egy szín akkor fog érvényesülni a festményen, ha a kiegészítő színével kiemeljük. Nekem a vörös és a zöld nem tetszik együtt, nem is festek ezért vörössel. Így volt ez egészen addig, míg egy reggel rájöttem, hogy ha nem a vörös-kék-sárga színrendszert vizsgáljuk, hanem a nyomtatók által használt CMYK színrendszert, akkor a vörössel szemben a cián áll – ami egy kék szín. És a vörös és a kék igenis szépen passzol egymással.